Röviden a lényeg a Soulines KiVi M3 hangkarról: 9”-os delrin karcső, unipivot csapágyazás, állítható VTA és azimuth, ellensúlyos antiskating, 15 gramm körüli effektív tömeg, a Rega karokkal megegyező geometria és csereszabatosság.
A tervezői filozófia egyszerű volt: a hangkarnak illeszkednie kell a Soulines Kubrick (és a hamarosan érkező új lemezjátszó-sorozat) kinézetéhez, ezen kívül pedig akkor jó, ha „nem csinál semmit,” hagyja a hangszedőt érvényesülni.
A „semmit se csinálást” nem olyan egyszerű előállítani, a KiVi M3 hangkar esetében például kell hozzá egy különleges unipivot csapágyazás. Az egy csapágyponton feltámasztott kar a hagyományos csapágyakhoz társított összes nehézséget (pl. csapágy súrlódás, csapágyak rezonanciája) kiküszöböli, cserében a kar csetlik-botlik az ember kezében, amíg csak a barázdába érkező tű nem stabilizálja a rendszert. Amennyire zseniális az unipivot csapágyazású hangkarok hangja, annyira sokakat idegesít ez a billegés.
A KiVi M3 csapágyazását a Soulines „hamis unipivotnak” nevezi, a pivot pont (a csapágyhegy érintkezési pontja) ugyanis egy delrin csészébe szorított három kis edzett acél csapágygolyón támaszkodik fel. Ez a megoldás meghagyja a kar szabad mozgását, ugyanakkor stabilizálja is azt. A KiVi M3 meg tudja csinálni, amit kevés másik unipivot kar: felemelés után pontosan ugyanoda engedi vissza a tűt. Stabilitás: pipa. Kézben mozgatva érzésre nincs számottevő különbség a KiVi unipivotja és egy hagyományos csapágyazású kar között
A karcső elkeskenyedőre esztergált delrin rúd, ami utólag van precízen átfúrva a kábeleknek. A karcső és a csapágyház felső része egy tömbből lett kiesztergálva. Ezt a bonyolult formát tökéletes minőségben előállítani nem egyszerű, nem is olcsó, cserében ez a megoldás a hagyományos, a csapágyházhoz valamilyen módon utólag rögzített karcsövekhez képest lényegesen merevebb. Mivel a delrin nem fog berezonálni, elmaradnak az alumíniumból vagy más fémötvözetekből készült karcsövekre jellemző becsörgések, torzulások.
Míg a csapágyház felső része folytonos a könnyű delrin karcsővel, az alsó rész nagy tömegű – alumíniumból készül. Ehhez az alkatrészhez csatlakoznak a laterális (oldalirányú) stabilizátorok, illetve hátulról az ellensúlyok tengelye. (Majd mindjárt látjuk, hogy több is van ellensúlyból.) A delrin felső részt és az alumínium alsó részt merev kötéssel rögzítik egymáshoz. Ez a konstrukció az egyszerű fizikai tehetetlenség elvén képes kiegyensúlyozni és stabilizálni a kar körüli tömegeket. Az esetlegesen fellépő káros rezgéseket a rendszer elvezeti a hangkartól, nem engedi, hogy azok visszaverődjenek a hangszedő irányába.
De ugyanilyen fontos, hogy a könnyű felső rész és a nehéz alsó rész kombinációja az egész hangkar mozgó részeinek súlypontját a csapágypont alá viszi, pontosan a lejátszott hanglemezzel egy magasságba, lehetővé téve a zavartalan barázdakövetést.
A hangkar végén az ellensúly is trükkös. Összesen négy ellensúly jár a karhoz, ezek közül mindig egy-egy párat kell alkalmazni a hangszedő saját súlyától függően. Az ellensúlyoknak ugyanakkora az átmérőjük, de más a vastagságuk, így a tömegük is. Az egyszerre használt két ellensúly közül mindig a nagyobbikat kell először felszerelni és egészen a csapágyház közelében rögzíteni. A kisebbik egyensúllyal lehet ezután beállítani a megfelelő tűerőt. Az, hogy az ellensúly nagyobb része a csapágyhoz közel helyezkedik el, tovább stabilizálja a rendszert.
A használati utasításban részletes táblázatban szerepel, mekkora tömegű hangszedőkhöz melyik súlyokat kell használni, illetve a csomag része egy digitális tűmérleg is, ami a lemez síkjában képes a tűnyomást megmérni.
Hogy ne legyen egyszerű, van még egy plusz súly a kar végén, egész közel a csapágyhoz. Ez az úgynevezett „azimuth egyensúly,” egy fixen rögzített pozíciójú, de a tengelye körül elforgatható és rögzíthető, félkör alakú tárcsa, aminek a finom elforgatásával lehet a tű (szemből nézett) merőlegességét beállítani – ahogy elforgatjuk a félkör alakú súlyt, megváltozik a tömeg eloszlása a tengely két oldalán, és ezzel tudjuk finoman hangolni az azimuthot. (A középső állásában azért finom retesz van, hogy ha elpiszkáltuk, középről tudjuk újra kezdeni.)
A függőleges karcső rozsdamentes acélból készül. A lemezjátszóhoz rögzített, alumíniumból készült gallérjában 10 óra és 2 óra magasságában egy-egy M4-es csavarral rögzítjük. A cső emelésével- süllyesztésével állítjuk be a kar magasságát.
A kar túlvégén, a headshellnél egy félkör keresztmetszetű alumínium betétet illesztettek a karba, ebbe futnak bele az integrált headshell csavarjai, szendvicsbe szorítva a karcső falát. A headshell alumínium ötvözetből készül forgácsolással, homokszórás után vastag szinter réteget kap, ami szintén a káros rezgéseket hivatott csökkenteni. A karcsőbe integrált alumínium betét egyben földelő pólusként is szolgál, ami képes összegyűjteni a hangszedő közelében megjelenő rádiófrekvenciás vagy elektromágneses zavarokat, és a földelőkábelen keresztül kivezetni azokat.
Az antiskating egyszerű megoldású, á la Project: cérnaszálon hintázik egy kis súlyocska, 0.5 grammos pontossággal állítható azzal, hogy merre vezetjük el. A cérnaszál egy rudacskához van rögzítve, ami a csapágyházból pontosan a pivot ponttal egy síkban nyúlik ki. Mivel az antiskating-erő éppen itt hat a karra, nem tud csavaró hatást kifejteni rá.
Már csak a kábelezésről nem volt szó. Először is, a karkábelek, amelyek a hagyományos karoknál folyton változó ellenerővel akadályozhatják a kar mozgását, ahogy a tű halad előre a barázdában, itt másképp vannak elvezetve, ráadásul mélyen a pivot pont alatt futnak át a függőleges karcsőbe, így minimalizáva ezt a hatást. A kar tövében hagyományos, öt pólusú DIN hangkar csatlakozó található, kivéve az új Soulines TT9 lemezjátszóval együtt árult változatot, amiből a hangszedősaruktól indulva ugyanaz a kábel fut ki, a végén RCA-csatlakozókkal és persze földelő kábellel.
Ami a kar használhatóságát illeti, a geometriája megegyezik a Rega karokkal. A karcsapágy-tányércsapágy távolság 223 milliméter, a rögzítés is csereszabatos a modernkori Rega karokkal. Mivel ez a geometria viszonylag elterjedt (a Regán kívül más gyártók, így az Origin Live, a Roksan, az Edwards Audio, a Funk Firm vagy az Acoustic Signature is használják), sok lemezjátszóra csak fel kell dobni az új kart. A korábbi Soulines lemezjátszókhoz is járt Rega karbázis. Más lemezjátszókhoz persze kardeszkát kell készíteni. A KiVi-hez jár sablon, ami segít a megfelelő kardeszka kivitelezésében.
Az effektív tömegről a Soulines csak annyit specifikál, hogy >15g, azaz viszonylag nehéz karról van szó – sokféle hangszedő kompatibilis vele.
